Gyógymasszázs

A masszázs szó hallatán általában ellazult állapotban, kellemes, jóleső érzést kiváltó fogássorozatra gondolunk. Ennél azonban lényegesen többről van szó.

A gyógymasszázs a test felületén történő, gyógyító vagy frissítő célú, speciális fogások ingersorozata. A szervezetnek erre az ingersorozatra adott válaszreakciója hozza létre a fájdalomcsillapítást vagy a gyógyulást.

A masszázs elnevezés szószerinti fordítása régen gyúrást jelentett. Az ókori görög tornacsarnokokban, a torna mellett a vérkeringés javítására, a mozgásszervek rugalmasságának megőrzésére, fájdalomcsillapításra alkalmazták. Az ilyen célból végzett gyógymasszázst a XIX. században nevezték el „klasszikus” masszázsnak.
A XX. században Head és Mackenzie kutatásai nyomán egyéb speciális masszázs-fajták is kialakultak, amelyek tudományosan bizonyított idegreflexes összefüggéseken alapulnak. Egy adott ideg-ellátási területen belül reflex-összefüggések működnek. A célzottan erre a kapcsolatra ható masszázs technikákat közös néven reflex-zóna masszázsnak is hívjuk.

Régóta ismeret jelenség, hogy egyes belső, zsigeri szervek megbetegedése estén jellemző bőrterületeken túlérzékenység jelentkezhet. Ez a jelenség a szegmentális masszázs alapja. Lényege, hogy a belső szervek megbetegedéseiben a hozzájuk tartozó ideg lefutások területében az izomzat tónusa fokozódik és érzékenység lép fel. Ha ezekben a szegmentumokban speciális fogásokat alkalmazunk, akkor a fájdalomcsillapításon kívül még a belső szervek működészavarait is kedvezően tudjuk befolyásolni.

A gyógymasszázs alatt a beteg ellazult állapotban, leggyakrabban a hasán fekszik és képzett masszőr végzi a fogásokat. Ettől kissé eltér a gépi masszázs és az önmasszázs, amelyben a páciens aktívan is részt vesz. A masszírozott területnek azonban ilyenkor is ellazultnak kell lennie, egyébként a beavatkozás nem fejti ki az optimális hatást.

A gyógymasszázs az egyik leghatékonyabb, fájdalomcsillapító kezelés! Amennyiben helyes javallatok alapján szakember végzi, minden esetben jótékony hatású.

A masszázst a leggyakrabban kúraszerűen végezzük, általában 5-10 alkalommal egymás után más naponta. Ezt követően az állapottól függően ritkítjuk a kezeléseket hetente vagy kéthetente egyszer, amíg a gyógyulási folyamat megkívánja.

 

 

A gyógymasszázs élettani alapjai

A testet érő, kézzel vagy valamilyen segédeszközzel, esetleg gépekkel történő mechanikai ingerek közvetlenül vagy közvetve hatnak a sejtek, szövetek, szövetrendszerek működésére. Elsősorban helyileg fejt ki hatást a nedvkeringésre és az izomtónusra, de távolabbi szervekben is érezteti hatását, mint például az idegrendszerben vagy a zsigerekben.

A gyógymasszázs közvetlen vagy direkt hatásai

(a nedvkeringést befolyásolják mechanikai úton):

Vérkeringésre kifejtett hatás

A szív által kipumpált vér átlagosan 90 Hgmm közép-nyomással áramlik az artériákban. A keringés vénás felében a jobb pitvar és a perifériás venulák között már csak 8-10 Hg-mm-es nyomáskülönbség tartja fenn az áramlást. A vénák fala lényegesen tágulékonyabb, mint az artériáké, ezért a körülöttük lévő szövetek nagymértékben befolyásolják a bennük uralkodó a nyomást. Befolyásolja a test helyzete és az izmok tónusa is. A vér visszafolyását bennük billentyűk akadályozzák. Külső kompresszió is növelheti a szív és a periféria közötti nyomáskülönbséget, amely kedvez a vénás visszaáramlásnak. Túlzottan gyenge falú vénák esetén, ha bizonyos mértéket meghaladóan, tartósan akadályozott a vénás visszaáramlás, varikozitás (viszértágulat) jöhet létre.

A nyirokkeringés befolyásolása

A keringő vértérfogat bizonyos része a kapilláris pályaszakaszon kilép a kapillárisok falán, fehérjékkel, fehér-vérsejtekkel és a nyirokerek területén szedődik össze az intersticiális (sejtek körüli) térből. A nyirokerekben lévő nyomást a centrális vénák és a szövetek közötti nyomáskülönbség adja. Ha valamilyen ok folytán a vénás visszaáramlásban zavarok támadnak, így az artériákból több folyadék lép ki, mint amennyit a vénák képesek összegyűjteni, akkor a vénás áramlás felgyorsulása, bizonyos mértékig képes segíteni az intersticiális folyadék visszaszállításában.

A gyógymasszázs során, a váltakozó intenzitású nyomásfokozódás felgyorsítja ezt a folyamatot. Ilyenkor a nyugalmi nyomás értéke 1-2 Hgmm-ről akár 30-50 Hgmm-re is megnőhet. A nyirokerekben, a vénákhoz hasonlóan billentyűk találhatók, amelyek csak centrális irányú áramlást engednek meg. Ezek a hatások csökkentik a szövetközti folyadékok térfogatát, ezáltal csökkentik az érzékelhető és a rejtett ödémák mennyiségét. Ezáltal az endotél és a sejtek, szövetek közötti tér csökken, ami segíti a vérgázok, tápanyagok, salakanyagok, toxinok diffúzióját, tökéletesíti a szövetek anyagcseréjét. Ezt nevezzük trófikus hatásnak.

Indirekt hatások

(vegetatív és szomatikus hatások neuro-humorális reakciók révén)

Lokális, humorális reakció

Mechanikai ingerekre a szövetekben olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek intenzíven hatnak az erekre. Ezeket az anyagokat más szóval vazoaktív anyagoknak is nevezzük.

Ilyen anyag például a hisztamin. A fehérvérsejtekkel közeli rokonságban álló úgynevezett hízósejtekben vagy más szóval masztocitákban és a fehérvérsejtekhez tartozó bazofil granulocitákban termelődik egy enzim, a hisztidin-dekarboxiláz. Ez az enzim a hisztidin nevű aminosavból hisztamint hoz létre. Ez a hisztamin kis szemcsék, granulumok formájában, a sejt többi részétől hártyával elkülönítve raktározódik. Bizonyos ingerekre, például helyi, mechanikus ingerre, infekcióra, hőhatásra, allergénekre a masztociták reakcióba lépnek és a granulumaik tartalmát a környezetük-be ürítik. A felszabaduló hisztamin hatására az erek falában lévő simaizmok ellazulnak, az erek kitágulnak, áteresztőképességük fokozódik és fehérjetartalmú plazmafolyadék lép ki a szövet közti térbe.

A szervezet bizonyos sejtjei, elsősorban a külső elválasztású mirigyek, mint a verejtékmirigyek, sejtjei tartalmaznak egy másik enzimet, amelyet kallikreinnek nevezünk. Ez az enzim mechanikai és hőhatásra aktiválódik, majd kilép a sejtekből. A szövetek közötti, bizonyos polipeptidekről lehasít egy peptidet, amelyet bradykininnek nevezünk. A bradykinin értágulatot, éráteresztő-képesség fokozódást és a fájdalomérző idegvégződések ingerlését váltja ki.

A hisztamin és a bradikinin a két fő felelős a szövetkárosodások során fellépő gyulladásos reakciók kialakulásáért. Lokális bőrpír (rubor), lokális hőmérséklet fokozódás (calor), lokális duzzanat (tumor), lokális fájdalom (dolor) és a velük járó működési zavarok (a funkció léza) adják a gyulladásos quintettet.

A gyógymasszázs során is létrejön bizonyos fokú hisztamin és bradikinin felszabadulás. Ezek megnövelik a szövetek mikrocirkulációját, javítják anyagcseréjét, oxigén és tápanyagellátását, segítik a salakanyagok gyorsabb elszállítását. Az izmok átgyúrása, szakszerűen kivitelezett masszázsa hasonló eredményre vezethet, mint az aktív izommunka, de fokozza a kötőszöveti és az ízületi nedvkeringést és az anyagcserét is.

A lokálisan felszabaduló erekre ható (vasoaktív) anyagok egy része bekerül a teljes keringésbe és hatással lehet távolabbi szervek állapotára. Amennyiben a távoli hatás nagyobb területeket érint, a tömegesebb értágulat révén általános vérnyomás csökkenés jöhet létre.

Vegetatív reakciók

A masszázsterápia során érintett szövetek, mint a bőr, a bőr-alatti kötőszövetek, a csonthártya, az ízületi tok, az izomrostok nyújtása, összenyomása – hatással van a helyi mechano-receptorokra („érzékelőkre”). Az érzékelésből befutó ingersorozat (akciós potenciálok) reflexesen szintén képes befolyásolni például az erek és az izmok állapotát. Ez a reflexes hatás jelentkezhet a behatás helyén, de a test egyéb, távoli területein is. Szimpatikus vagy paraszimpatikus hatásokat is kiválthatnak.

Axon-reflex:

Vannak olyan „idegi hurkok” az emberi szervezetben, amelyek nem a klasszikus gerincvelői áttételeken keresztül működnek. Az ingerek hatására, a bőr érzőideg-végződéseiből indulnak, de még mielőtt elérnék a gerincvelőt, az axonból egy vagy több mellékágon (kollaterális) keresztül a bőr arterioláihoz, visszafordulnak és ellazítják azokat helyi vérbőséget hozva létre. Az emberi bőrön tapasztalható hármas válasznak ez az egyik alapja. Ha körmünk élét erősen rányomva, alkalmas bőrfelületen (alkar, hát, stb.) vonalat húzunk, akkor először egy fehér csíkot tapasztalunk, a bőr elfehéredik (fehér válasz). Körülbelül egy percen belül a fehér vonal viszonylag gyorsan eltűnik és a helyén egy vörös csík jelenik meg (vörös válasz). Ha az ingert megismételjük, egy-három centiméteres (vörös udvar) vörös sáv jelenik meg az eredeti csík mellett. Ez a reakció az axon-reflexen alapul. Kifejezetten erős behatásra még ödéma is kialakulhat. Ebben már a histamin és a bradykinin felszabadulása játsza a döntő szerepet.

Szegmentális reflexek:

Az emberi fejlődés embrionális szakaszában bonyolult kapcsolatok alakulnak ki a belső szervek, a bőrterület, az izomnyalábok, az erek és az idegek izoszegmentális összeköttetései és az idegrendszeri központok között. Ez az úgy-nevezett szelvényezettség a reflex-masszázs alapja. Ha egy szerv megbetegszik, izgalmi állapot lép fel a dermatomja (bőr), szklerotómja (csontok), miotómja (izom), neurotómja (idegek), angiotomja (erek) és viszcerotómja (zsigerek) között. Emiatt fájdalom, kisugárzás, túlérzékenység, izom-tónus fokozódás, izomvédekezés, turgorfokozódás, érgörcs, dermografizmus, ödémák jelentkezhetnek. A viszcero-kután reflexek, de a kután-viszceroreflexek is élettani jelenségek és ezek képezik a reflexterápia alapját.

Krónikus fájdalom és kapu-kontroll elmélet

Hirtelen fellépő fájdalmat okozhat bármilyen ingerület, ami túlságosan erős. Ez lehet sérülés, túl erős fényfelvillanás, túl erős hanghatás, magasabb hőmérséklet, erősebb nyomás, szúrás stb. A heveny fájdalom, habár kellemetlen és megrázó élmény viszonylag gyorsan megszűnik. A fájdalom problémakör lényegesen nagyobb része azonban nem a heveny, gyorsan lezajló, hanem az elhúzódó, akár sok éve fennálló fájdalom.

A krónikus fájdalmak általában a mélyebb szövetekből erednek. Hatásmechanizmusuk nem teljesen ismert, de mindenképpen összetett és bonyolult. Ezekben az esetekben az idegsejtek teljes reakcióképessége módosul. Feltételezik, hogy a fájdalmat kiváltó ingerek hatására valamilyen módon utasításokat, információkat kap az idegsejt genetikai állománya, hogy bizonyos fehérjék termelését megváltoztassa. Ezért a heveny fájdalomhoz képest sokkal hosszabb időbe telik, hogy az információkat a sejt elfelejtse vagy törölje a kiváltó ok megszűnte után. Ebből következik, hogy a fájdalom még akkor is hosszú ideig fennállhat, amikor a kiváltó inger, az ok már megszűnt.

A fájdalomküszöb, az az ingererősség, amely kiváltja a fájdalmat, nagyon tág határok között változik egyénenként, de ugyanazon egyénre nagymértékben állandó és jellemző. Melzack és Wall dolgozta ki az úgynevezett kapu-kontroll elméletet 1965-ben, amely részben megmagyarázza bizonyos eljárások fájdalomcsillapító hatását. Lényege a következő: a gerincvelő hátsó szarvában található substantia gelatinosa képes kapuként befolyásolni a f

sokkal hosszabb időbe telik, hogy az információkat a sejt elfelejtse vagy törölje a kiváltó ok megszűnte után. Ebből következik, hogy a fájdalom még akkor is hosszú ideig fennállhat, amikor a kiváltó inger, az ok már megszűnt.

A fájdalomküszöb, az az ingererősség, amely kiváltja a fájdalmat, nagyon tág határok között változik egyénenként, de ugyanazon egyénre nagy mértékben állandó és jellemző. Melzack és Wall dolgozta ki az úgynevezett kapu-kontroll elméletet 1965-ben, amely részben megmagyarázza bizonyos eljárások fájdalomcsillapító hatását. Lényege a következő: a gerincvelő hátsó szarvában található substantia gelatinosa képes kapuként befolyásolni a fájdalomvezetést oly módon, hogy a spinothalamicus pálya eredő neuronjára fejt ki hatást. Ez a gátló hatás a vastag rostokon keresztül érvényesül.

A gyógymasszázs ellenjavallatai

• Artériás és vénás keringési zavarok (viszérgyulladás is)
• Fekélyes, nedvedző bőrelváltozások
• Fertőzött, például gombás bőrterületek
• Heveny és lázas állapotok (heveny ízületi gyulladások is)
• Közvetlen műtét utáni állapot
• Szívelégtelenség
• Rosszindulatú daganatok
• Menstruáció
• Zavart elmeállapot