Pár héttel ezelőtt olvastam a fodrásznál egy folyóiratban, hogy a migrén és a tenziós fejfájás a huszonegyedik század egyik leggyötrőbb és leggyakoribb betegsége, gyakorlatilag népbetegség. Váratlanul törnek ránk, de olykor előre megérezzük jövetelüket, ami talán még rosszabb, mert már előre retteghetünk a kínzó óráktól esetleg napoktól. Ha valaki tudja mit jelent ez, én biztosan tudom, mert sok évig szenvedtem a rohamoktól, a fájdalmaktól, az oly sok kialvatlanságtól és kínlódással töltött éjszakától. Pontosan tudom. És ma már, hogy teljesen kigyógyultam, tudom azt is, hogy a migrénből és fejfájásból meg lehet gyógyulni.
Csak biztatni tudlak, hogy ne add fel, mert van kiút. Te is meggyógyulhatsz. Elfelejtheted a fejfájásodat, még akkor is, ha reményt vesztett vagy és belefásultál a sok próbálkozásba. Én is véletlenül hallottam erről a technológiáról és ugyan olyan szkeptikus voltam, mint most Te. Nem fűződik semmi érdekem hozzá, hogy elmondjam a pozitív tapasztalataimat, de ha tudok, segítek másoknak, mert tudom, hogy mennyien szenvednek a fejfájástól. Tudom azt is, hogy nincsenek olyan orvosi módszerek, amik mindent és mindenkor meggyógyítanak, de az biztos, hogy én meggyógyultam sok társammal együtt és már több mint három éve nem fájt a fejem és van a gyógyultak között, akinek már tizennyolc éve megszüntették a migrénjét.
Az első időkben,
amikor 32 évesen elkezdődtek a fejfájásaim, majd migrénjeim csak sodródtam az árral, szenvedtem. Eleinte nem voltak túl gyakoriak a rohamaim, általában havonta egyszer jelentkezett és körülbelül egy napig tartott. Egy-két év után aztán egyre gyakoribbá vált a migrénem és volt, hogy másfél vagy két napig sem hagyta abba. Általában a jobb halántékomnál indult enyhe nyomással, majd lüktetéssel, aztán később kiterjedt szinte az egész fejemre és úgy éreztem, hogy elviselhetetlen. Aztán jött a hányinger és a hányás. Mindenkinek volt valamilyen jó gyógyszer ötlete. Gyakorlatilag mindent kipróbáltam az évek alatt, időnként egyik másik hatott is, de egy idő után már egyik sem váltott ki érdemleges hatást. Nem tudtam odafigyelni semmire, nem érdekelt szinte semmi, dolgozni sem tudtam. Szerencsémre a munkahelyemen a főnököm nagyon rendes volt, mindenki látta rajtam, hogy milyen állapotban vagyok és ilyenkor elengedett haza. Nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy bevonulhassak a hálószobába, behúzzam a függönyöket, csend legyen és nyugalom. Vittem a kis vödrömet a hányingerek miatt, vizes ruhát tettem a fejemre és vártam, hogy mikor lesz már vége vagy legalább mikor fog enyhülni valamennyire. A sötétben és nyugalomban egy kicsit elviselhetőbb volt az állapotom, de iszonyúan szenvedtem. Még ma is szörnyű visszaemlékeznem rá, pedig szerencsére már három éve nem fájt.
Hatalmas segítség volt, hogy a férjem vállalkozóként dolgozott és saját maga tudta beosztani az idejét. Amikor migrénem volt, el tudott menni a gyerekekért az óvodába és az iskolába, haza tudta hozni őket. Nem voltam képes ilyenkor olyan szeretettel lenni a gyerekekkel sem, ahogy azt megszokták tőlem. Ez nagyon bántott, mert úgy éreztem, hogy nem tudtam olyan jó anyukájuk lenni ilyenkor, mint amilyen szerettem volna. A rohangálás zaja, a kicsit hangosabb hancúrozás, a dobolás, a TV hangja, később az XBOX zaja, mind felerősítette a fájdalmakat. Képtelen voltam a férjemhez is olyan figyelmes és kedves lenni, mint ahogy azt megszokta tőlem. Pedig megérdemelte volna, mert nagyon szeretem, ő végtelenül kedves és figyelmes. Persze ezek a migrénnel eltöltött évek azért egy idő után erősen próbára tették a partnerkapcsolatunkat is, hiszen az ember a napi gondok és problémák mellett nem tud mindig ugyanolyan toleráns lenni és bizony időnként próbára tette a toleranciánkat. Most már így gyógyultan, ha belegondolok, hogy mi lett volna egy kevésbé szerető, kevésbé figyelmes és segítőkész férfi mellett, bizony rámehetett volna a kapcsolatunk, a házasságunk. Nem is szólva a házasság intim részleteiről, amire ilyenkor még csak gondolni sem mertem. Mi lett volna, ha esetleg olyan férjem van, aki esetleg kevésbé megértő és ilyenkor is vagy naponta szerette volna.
A gyötrő, migrénes rohamokkal eltelt éveim
A rohamokkal eltelt éveim alatt sok vizsgálaton átestem, amik sorra negatív eredménnyel zárultak. Voltam koponya és nyaki röntgenen, koponya CT-n, MRI-n EEG-n, neurológiai szakambulancián, fejfájás-ambulancián, laborokon. Soha nem találtak semmiféle eltérést. Így aztán mindig megállapították, hogy szervi elváltozás nincs a fejfájásaim mögött, típusos migrénem van. Nincs mit tenni, szedjem ezt a gyógyszert, szedjem azt a gyógyszert és lehetőleg mindig időben a legelső, legenyhébb tünetek jelentkezésekor már vegyem be. Hát igen. Időnként hatottak is és néha sikerült valamelyest megelőznöm vagy kivédenem a nagyobb rohamokat, de ez viszonylag ritkán vagy csak pár hétig vagy hónapig sikerült, aztán hatástalanná váltak a tabletták. Gyakran voltam kába a mellékhatásoktól és úgy éreztem magam ilyenkor, mint egy zombi. Nem voltam önmagam, nem tudtam igazán örülni semminek, nem tudtam igazán már nevetni sem. Rémálmaimban se térjen vissza az az időszak.
Egyre gyakoribbá váló migrénes rohamok
Az egyre gyakoribbá váló migrénes rohamokkal töltött éveim alatt, nagyon sokszor gondoltam arra, hogy valami biztosan elromlott bennem, valami nem jól működik a fejemben. Nem lehet más a háttérben, mert akkor miért nem találnak soha semmi elváltozást, semmi eltérést a vizsgálatok során. De ezt hiába mondtam az orvosaimnak, nagyon furcsán néztek rám, vagy néha helyeseltek vagy rám hagyták. Sohasem kaptam választ arra, hogy mi romolhatott el bennem. Belefáradtam és egy idő után aztán nem is feszegettem a kérdést, mert én kezdtem furcsán érezni magam, hogy még idiótának fognak tartani a kérdéseim miatt. Úgy láttam, hogy nem nagyon szeretik, ha kérdezgetek az okokról.
Ekkor találkoztam egy hirdetéssel, ami a migrén lehetséges okainak feltárásáról szólt. Oly sok mindent megpróbáltam már és semmi sem segített, ezért nem csoda, ha szkeptikus voltam már mindennel szemben, de a gyógyulni akarás azért mindennél erősebb volt szerencsére. Gyakran olvastam a migrén feltételezett okai között az agy vérkeringésének megváltozásáról, de arról, hogy mi miatt alakul ki ez a keringési változás, arról sohasem írtak. Nagyon szerettem volna megtudni, hogy mi lehet a valódi ok. Arra gondoltam, hogy szkepticizmusom ide vagy oda, csak megpróbálom ezt az új lehetőséget. Felhívtam a számot telefonon és érdeklődtem a módszer iránt. Nem igazán értettem mindent abból, amit a telefonban elmondott a főorvos, de annyit igen, hogy itt azokat a funkcionális okokat, összefüggéseket igyekeznek feltárni egy új technológiával, amelyek a valódi, háttér okok lehetnek.
A főorvos szívélyesen fogadott
A főorvos szívélyesen fogadott és elmondta, hogy több keleti orvosi módszert ötvöztek a modern elekro-dinamikai méréstechnikákkal és ebből alakult ki ez az új eljárás. Fontosnak tartotta, hogy amíg a CT, MRI, Rtg, ultrahang a szervi elváltozásokat képes megjeleníteni, addig az új eljárás a szervek működését vizsgálja, ami más módszerekkel teljességében nem vizsgálhatók. Ez nagy jelentőséggel bír, mert módot ad arra, hogy nagyon korai funkcionális, működési eltéréseket is ki tudjanak mutatni. Felhívta a figyelmemet arra is, hogy a betegségek sohasem szervi elváltozásokkal kezdődnek. A szervi elváltozás mindig a hosszabb ideig fennálló működési zavarnak a következménye. Ezért, ha ebben a stádiumban fedezzük fel a betegségeket, akkor megelőzhetők lennének a szervi elváltozások. A migrén egy tipikusan funkcionális betegség, amikor nincsenek szervi eltérések. Ha ki tudjuk mutatni a háttér összefüggéseket, akkor 100 beteg közül ma már 70-75-öt meg tudunk gyógyítani.
Pár hónap után fokozatosan csökkentek és ritkultak a migrénes rohamaim
Ezután megvizsgált engem is, méréseket végzett rajtam, ami egyáltalán nem fájt. Húsz szervet és szervrendszert mért meg ezután értékelte az eredményeket, ahol kiderült, hogy az epehólyag, a gyomor, a vékonybél és a vastagbél funkcióm nem volt megfelelő. Ezt kellett normál állapotba visszaszabályozni, ami több hónapos kúrát jelentett. Pár hónap után fokozatosan csökkentek és ritkultak a migrénes rohamaim. Leírhatatlanul boldog voltam, hogy kezdtem visszakapni az igazi énemet oly sok év után, végre tudtam mosolyogni és őszintén nevetni. Visszakaptak a gyerekeim és visszakapott a férjem is. A boldogságomat az tudja csak igazán megérteni, aki szenvedett már migrénes rohamtól vagy nagyon erős gyakori fejfájástól. További hat-nyolc hónap után teljesen megszűntek a fájdalmaim. Ennek már három éve.
Hidd el, Te is meggyógyulhatsz! Ne add fel.
Gyarmathy Zsuzsa